Baróti Szabó Dávid

A Székelyudvarhelyhez közeli Baróton született 1739. ápr. 10-én. Meghalt 1819. nov. 22-én. Költő volt, aki szegény nemesi családból származott. 1759-ben belépett a jezsuita rendbe. Székelyudvarhelyen, Trencsénben és Szakolcán tanult. 1760-ban tanár Székesfehérváron. 1761-1763-ban, Nagyszombatban bölcsészetet hallgatott. 1763-tól tanár és pap Kolozsváron, Egerben, Kassán, Nagyváradon és Besztercebányán. Kassán megismerkedett Batsányival és Kazinczyvel, akikkel együtt megalapította a Magyar Múzeumot.

1799-ben nyugalomba vonult. Kortársai a klasszikus verselés apostolaként tisztelték. Kíváncsiságból kezdett írni, mert látni akarta hogy magyar vagy német nyelven hangzik-e jobban a klasszikus metrum. Részben szerzete felosztásán érzett keserűsége avatta poétává. Versei konzervatív politikai nézeteket tükröznek: az ősi, harcos erényeket dicséri, a régi erkölcsök, szokások, öltözet megtartására int, s ezen az alapon védi a magyar nyelvet: A magyar huszárokhoz, A magyar ifjúsághoz, Köntös változtatásról. II. József halála után a nemesi nemzeti mozgalom ihlette legismertebb allegorikus versét: Egy ledőlt diófához. A felvilágosodás és a francia erkölcsi mozgalom felforgató, erkölcsromboló hatását kárhoztatta: Felfordult világ, A megromlott erkölcsről. Mozgalmasság, emelkedettség, a jelenségek eleven megragadása, hangulati atmoszféra jellemzi leíró verseit: A Dunának nagy áradásáról, Virthez, A holdhoz. Költői nyelvének merész inverziói klasszikus keretet, erőt adnak sorainak. Nagyobb epikus költeményében (A komáromi földindulásról) a leíró részletek sikerültebbek a mitológiai történeteknél. Kései verseiben kissé keserves humorral vall magáról: Soros jambus, A lanthoz. Írt pásztorjátékot és szomorújátékot: Daphmos, Zrinyi Szigetvárnál. Grammatikai munkát: Ortográfiai és grammatikai észrevételek. Kisded szótárában ritka régi és tájnyelvi szavakat gyűjtött össze hexameteres formában.