Az élet mozgás, nincs Földünkön sem egyetlen, olyan pont, mely ne venne részt ebben az örökös változásban, alakulásban. Bolygónk is éli a maga életét, anyaga örökös körforgásban van. Míg egyes részei szemmel látható változáson mennek keresztül, addig kontinentális méretű szárazulatai látszólag semmit sem változnak. A körülöttünk levő táj képe sem változik egyik napról a másikra, ám évszázadok multán, az ember keze nyomán ez is módosul.

Eltűnik a mocsár, az erdő, s helyükbe virágzó mező kerül. A közeli dombok, a hegyek azonban ott maradnak régi helyükön. Ha valamilyen csoda folytán 4-5 millió év múlva tekintenénk az egykori megszokott tájra, aligha ismernénk rá. A hegyek helyén lankás dombok húzódnak, a mezőket tenger lepte el, s különös ismeretlen élőlények népesítik be a környéket. Az utóbbi évszázad pontos mérési adatai alapján tudjuk, hogy a földkéregnek nincs egyetlen pontja sem, mely nyugalomban lenne. Egyes részei lassan emelkednek, ugyanakkor mások süllyednek, kontinentális nagyságú területek mozdulnak el, tengervíz önti el a hajdani szárazföldeket, az óceáni medencék kitágulnak, vagy máshol eltűnnek. Korallszigetek, és megkövesedett tengeri élőlények maradványai, találhatok több ezer kilométerre a szárazföldek belsejében. Változik, alakul a Föld képe, de ez a változás évmilliókat vesz igénybe.

Ezeknek a változásoknak mi nem lehetünk szemtanúi, mert történetéből következtetünk jelenére és jövőjére. A geológusok nagy szorgalommal gyűjtögetik a múlt emlékeit. Ebbe a munkájukba ma már bekapcsolódott a technika minden vívmánya. A geofizika a legmodernebb eszközökkel kutatja Földünk minden részét. A felgyűlt adathalmaz ellenére sem mondhatjuk el, hogy megismertük múltját s feltártuk belső szerkezetét, így jövőjéről is csak homályosan kibontakozó elképzeléseink vannak. Pedig az emberiség nyersanyagszükségleteit a természet kincsei szolgáltatják, s ezeknek a megismeréséhez nem juthatunk el csak úgy, ha bepillantunk Földünk geológiai múltjába.