Telnek az évek, gyűlnek az emlékek...

Ez voltam...

Kábé 1 éves koromban.

Ekkor még szülővárosomban, a Hunyad megyei Lupényban laktam, és még 14 évig.

Kedves kis város, itt tanultam meg, hogy a természet rengeteg élményt és támaszt nyújthat bárkinek. Nem hiába, hisz szülővárosom környéke mindenféle lehetőséget megadott erre: völgyben helyezkedik el, amerre nézünk hegyeket látunk (Retyezát, Páring és a Vâlcan hegységek), barlangokat és nem utolsó sorban a Zsílt, amely gyönyörű tájakat rejteget.

Ez után, mint minden 14 éves "elterveztem" jövőmet. E terv szerint elkerültem Udvarhelyre és már ötödik éve diákja vagyok a Benedek Elek Tanítóképzőnek.

18 évesen ez vagyok:

Sok tapasztalatra, élményre tettem szert, megtanultam világosan gondolkozni és önállóan élni. Azt hiszem, észrevétlenűl, percek alatt felnőttem. Rájöttem, hogy "az élet utazás. Ki hogyan utazik, úgy él.", de számomra az utazás és tervezés még nem ért véget.

MOTTO:"Éljünk mindent kihasználva. A Nap nem kel fel kétszer ugyanazon reggel. Az életet is egyszer ajándékozták nekünk."

Erre az idézetre alapozva sok fele utaztam, sok mindent kipróbáltam:

Vonattal is utazom... Hova?	Például Debrecenbe. Nem csodás a Virágkarnevál?	Hát a központi szökőkút?
Szeretek tornászni.	Biliárdozni is megpróbáltam.	Cigizni csak így tudok...
Na meg a gyerekeket.	A virágokat is szeretem.	Buli után lecsendesedik az osztály. "Jó kis társaság volt, egyik léhább mint a másik."

Szeretem a gyerekeket, szeretek rajzolni, festeni nekik,

szeretek játszani velük és úgy gondolom, hogy ha velük foglalkozunk, elfeledünk minden problémát, gondot.

Ez voltam és ez vagyok, de hogy mi leszek, az még a jövő titka, hisz

"Az élet nagy ajándéka, hogy nem ismerjük a jövőt."