KÖSZÖNTELEK
HONLAPOMON
Boldizsár Melinda vagyok Szentegyházáról, egy kicsi és csendes mezővárosból, ahol nagyon jól érzem magam. Ott is jártam iskolában egészen az érettségiig. Rengeteg barátom és jó ismerősöm van, talán ezért is kötődöm annyira haza.
Már több mint
három éve itt dolgozom Udvarhelyen az Oriente Pizzeriában, mint pincérlány, de
lassan azt hiszem más vizekre, hajózom…
1978-ban
születtem a Skorpió jegyében. Az érdeklődési köröm eléggé gazdag ezért is volt
nehéz témát választanom. Érdekelnek például a horoszkópról, a csillagokról
szóló dolgok. Ha megismerkedem valakivel általában az –az első gondolatom, hogy
milyen jegyben születhetett. Persze nem arra a horoszkópra gondolok, amiket
nap, mint nap eladnak az újságokban, hanem a nagy általánosra, amely a
csillagjegyek jellemvonásait, miértjeit magyarázza.
Mint
említettem, sok barátom van, pontosabban van egy nagy galerink, akikkel több,
mint nyolc éve tartom a kapcsolatot. Együtt járunk kirándulni, megtartjuk a
jelentősebb ünnepeket, születésnapokat stb. Nagyon sok élményt gyűjtöttünk így
együtt, melyek örökre összekötnek bennünket: a kirándulások, a közös vizsgák, a
közös álmok, a fotók…
Az iskola
által bekerültem egy néptánccsoportba, ahol a suli végéig táncoltam, heti két
nap. A tánccsoportunkból is az évek alatt jó kis csapat csiszolódott össze.
Kisebb túrnék, szereplések maradtak meg szép emlékekként az emlékezetünkben.
Ezért úgy gondoltam pár fotót megmutatok az érdeklődőknek. Azért jutott erre a
választásom, mert többé sajnos ilyen élményekben nem lesz részem, mert
ugyanúgy, mint a sulis élet ez is bezárult. Az akkori barátságok ma is
megvannak, de mindenki elsodródott, dogozunk, tanulunk, férjhez megyünk… és így
tovább.
Az első fénykép a
szentegyházai Nárcisz Fesztiválon készült 1994-ben:
A következő szintén
fesztiváli kép csíki leányos tánc 1996-ban:
Ezt követi egy csíkmenasági
páros tánc, szintén 1996-ban:
A következő két kép egy
szüreti bálon készült ugyanabban az évben:
Az
utolsó képünk egy szentegyházai szereplésen készült, és talán ez volt az utolsó
alkalom, amelyen ilyen sokan összeverődtünk.