Fazekasság

Korondon ősi hagyományai vannak a fazekasságnak. Sokan Európa egyik legjelentősebb

fazekas központjának tartják. A fazekasság a középkortól nőtt iparággá. A korondiak máz nélküli edényeknek sokféle változatát készítették. Melyek jól bevált főzőedények voltak. Korondon a fazekasok mindig nagy számban éltek., változott számuk az évek folyamán. Legtöbb fazekas a falú Tószeg nevezett részén élt, ősi időktől fogva. 1750- ben Gyulaffy László biztosította négy vámmentes helyi vásár lehetősége kevésnek bizonyult. Nagyobb piacra volt szükség, XIX.század közepére már a korondi fazekasok termékei Erdély szerteismertté váltak. Ezeket az árusítási utakat szekerességnek neveztük. Biztosabb vásárok végett hova tovább távolabbi vidékre is elmerészkedtek, persze ezek a ,,portyák,, nem voltak veszélytelenek. A mázas kerámia tér hódítása a korondi fazekasság addig nem tapasztalt felfutásának a kezdetét jelentette.

A modernebb gyártmányok már magasabb fokon állnak, egyik legkifizetőbb üzletnek bizonyult, egyre jobban elterjedt a,,népies- magyaros,, minták. Az üzemek révén az önálló fazekasoknál is elterjedt a gipszformák, a fekete kerámia. A turista forgalom fellendülése fokozta a keresletet is. A leleményes korondi ember pedig igyekezett kielégíteni minden szükségletet, sokszor éppen az igazi értékek feladása árán. Ha számszerit akarjuk értékelni a művészet és fazekasság mesterségnek bűvkörében élő és dolgozó korondiakat,

elmondhatjuk, hogy mintegy 300- an vannak és hogy olyan sajátos egyedülálló alkotási megnyilvánulással, amelynek számos pozitív vonása van. Ha mélyebben akarjuk elemezni a korongolás hagyományát, eredetét hamar rájövünk arra, hogy a táj természeti viszonyai nem földművességre, hanem kézművességre kényszeríttette az itt élőket. És ez egyben azt jelenti, hogy ebben a szakmában nagyon gazdag, mondhatni kimeríthetetlen a hagyományok, s ennek folytatása kötelességünk.