Korondról

Korond község Románia középső részén, a parajdi sóvidék részmedencéjében terül el. Tájrajzilag Kelet-Erdélyben, a Székelyföld központi a hajdani Udvarhelyszék nyugati részén fekszik. Öt településből áll: Korond, Atyha, Fenyőkút, Pálpataka, Kalonda. Szovátától 18 km, Székelyudvarhelytől 28 km-re van. Nemcsak a falu alapításának ideje vitatott de helye is. Korondról az első írásbeli feljegyzéseket 1332 évi pápai tizedjegyzékben találjuk. A korondi és az atyhai egyház levéltár iratai, úgy tudják, hogy a reformáció előtt Atyhának, Pálfalvának, Korondnak közös temploma volt. Később Korond belterületén a katólikus templom 1533-ban épült fel. Reformáció idején a templom az unitáriusok kezébe kerül, ugyanis a lakósság nagy része áttér unitárius vallásra. 1716-ban közös megegyezéssel visszaadják az unitáriusok a templomot. 1720-ban az unitáriusok közös erőfeszítéssel új templomot építenek. A visszakapott katolikus templomot 1910-ben lebontják, és 1911-ben nagyobbat építenek. Az egyházkősség mindennapjainak egyik fontos szereplője volt a római katolikus felekezeti iskola. Miután a politikai község Korondon elhatározta egy új községi iskola építését a katolikusok felekezeti iskolájuk létét veszélyeztetve látták. 1896- ban felépült a községi iskola. A XVII. Században nagy többsége állattartással és egy önálló nem piacra termelő növénytermesztéssel foglalkozott. Az éghajlat zordsága kevés, gyenge minőségű termőföld következtében a lakosság nagy részének más kiegészítő foglakozás után kellett nézni. A község XIX és XX. Századi kulturális és gazdasági fejlődésének az oka elsősorban a kézműipar fejlődése volt. Jelentős jövedelmi forrásnak számítottak a malmok, mindenekelőtt a fazekasságot kell megemlítenünk, mint húzó ágazatot és mellette a taplófeldolgozást és a fafaragást. A kerámia és a kereskedelem ma, Korond újkori történetének egyik meghatározó tényezője, neve tehát elválaszthatatlan a népi kerámiától, az edényipartól. Korond a változatos ásványvíz források hazája. Területén: sós, savanyú ásványvizek (borvizek) buzognak fel. Jelentős borvízforrások: Árcsói, Dióvápai, Szőlőmáli, Cseredombi forrás