Megközelítése
Székelyudvarhelyről
Csíkszereda irányába indulva, Fenyédnél eltérünk balra a Gyergyó felé vezető
útra. Küküllőkeményfalva, majd Zetelaka után, Zeteváraljánál elhagyjuk a
műutat. Jobbra kanyarodva az Ivó völgyén haladunk körülbelül 10 km-t, majd
ismét jobbra kanyarodva a Filió patak völgyén, erdőkitermelő úton, újabb 9,7 km
után elérjük a menedékházat.
FIGYELEM! Ivóban, a Kolping tábor és
a turistafogadó közti széles autóbusz-fordulót elhagyva, 50 méter után az út
kétfelé ágazik. A bal oldali úton kell továbbhaladni a következő 1 km-re levő
eltérőig. Ezen kanyarodunk jobbra.
A Kolping tábort elhagyva
jobbra kanyarodunk, és az előbbiekben említett Magasbükki erdőkitermelő úton
haladunk tovább, körülbelül 8 km után az út véget ér. Innen csak gyalogosan, az
erdő között, a Súgó patak mentén érhetjük el a „Nagy Mihály” és „Súgó” sípályák
alját, majd az utóbbin felgyalogolva a menedékházakat.
A
turistatelepről indulva a Súgó-pálya felső részén leereszkedve elérjük az
erdőt. Enyhén balra tartva nyáron szekérúton, - télen gyalogösvényen – 20-30
perc alatt felérünk a Mihály-havas 1685 m magas csúcsára. Bár nyugati irányba a
magasra nőtt fenyves gátolja a kilátást, észak, kelet és déli irányba szép
kilátás nyílik a környező hegyekre, völgyekre. Innen látható legszebben a
Madarasi plató a turistaházakkal, valamint a Nagycsúcs.
A menedékház
melletti ösvényen (mely a csúcsra is vezet) haladva felmegyünk a nyeregbe. A
széles tisztáson bal kéz felé van a csúcsra vezető ösvény, jobb kéz felé jól
láthatók a Hargita fürdőre vezető jelzőoszlopok. Előre (enyhén jobbra tartva)
átvágunk a Rákosi – sáténak nevezett széles tisztáson, majd egy ligeterdő
mellett elhaladva fenyőerdőbe érünk. Innen a patak folyását követve ereszkedünk
lefelé, míg elérjük a vízesést. Körülbelül egyórás út.
A legismertebb
sípálya. A menedékházhoz közel eső, „kényelmes” pálya. Nyugati fekvése miatt,
főként az alsóbb szakaszain, sokáig megmarad a hó. Hossza 700 méter,
szintkülönbség 90 méter. Felső fele tetszés szerint szélesíthető, enyhén
lankás, kitűnő feltételekkel kezdők, tanulók, gyerekcsoportok oktatására. A
széles tisztásról bekanyarodva az erdő közé folyamatosan keskenyedik, és egyre
meredekebbé válik. Az alsó fele már haladó sízőknek való, a végén, a „fal”-nak
nevezett meredek szakasz a Mihály-havassal való találkozásik már nehéz
pályarész. Bár az állandó, kényelmes sífelvonó még mindig nem készült el, téli
szezonban mozgatható baby-liftet szerelnek fel, amely körülbelül 200 méteren
vontatja a sízőket.
A hosszabb távokat
folyamatosan sízőknek is megvan erre a lehetőség.
A klasszikus induló hely
keleti irányba, majd a „Szildombon” elkanyarodva egészen a Nagy-csúcsig (1801m)
hosszabbítható. Megfelelő hóviszonyok esetén így körülbelül 2 km-es szakasz
sízhető folyamatosan.
Mint népies
elnevezése is mutatja, a Mihály-havas északi oldalán épült, magasiskolás
sípálya. Ha a hossza nem is engedi meg, (csak 400 méter), meredeksége révén
(110 méter szintkülömbség) nemzetközi szintű versenypályának is beillik. Felső
része szinte a Mihály-havas csúcsáig 1700 méterre nyúlik, alsó fele a Súgó
patakig tart, ahol találkozik a Súgó pályával. Régebben működő sífelvonoját lebontották.
Új felvonó építését is tervezik, reméljük, hamarosan meg is valósul. A
Mihály-havas szintén északi oldalában, a Nagy-Mihálytól keletre, az előbbinél
enyhébb, középszintű sípálya a Kis-Mihály, mely szintén a Súgó pályába
torkollik.
Zárug Endre
egykori spotbarátról elnevezett, nyugati fekvésű sípálya. Hossza 200 méter,
szintkülönbség 70 méter, jobbról-balra erdővel szegélyezett, teknőszerű pálya.
Előnye a többi sípályával szemben, hogy szélvédett, így viharos időben is
sízhető. Működő sífelvonója (baby-lift), mely a székelyudvarhelyi bútorgyár
kezelésében van, és a bútor-villa gondnoka kezeli, szintén vonzóvá teszi. A
felvonó felső vége megközelítia „kicsi csúcsot”, alsó része egészen a gépkocsiparkolóig sízhető.
Építők Villája |
Építők és a Bútor
Villa |
Tájkép a Hargitán |
Csoma Pista bácsi
temetése |
Naplemente a
Hargitán |
Az 50-es évek
Hargitája |
Madarasi
Menedékház |
A 60 éves
menedékház szinte egyet jelent az egész plató sport-turisztikai fejlődésével.
1941-ben történt átadásától kezdve napjainkig a sportolni, kirándulni vágyokat
szolgálta. Megszakítás e folyamatban csak a háború éveiben volt, amikor részben
tönkrement, de az újjáépítéstől napjainkig folyamatosan üzemel. Lényeges
változás a ház működésében 1990 után történt, amikor magánkézbe kerülve
elvesztette a szó szoros értelmében vett menedékház jellegét. A ház építésének,
működésének, kezelőinek részletes leírását az 1991-ben Komoróczi György
szerkeztésében megjelent „Évtízedek viharában” című kiadványban találjuk meg.
Jelenlegi tulajdonosa a
Talentum közszolgálati alapítvány.
A ház panzióként működik
állandó szolgálattal, éjjel-nappal hívható telefonnal. Étkezde-vendéglője 94
személyes, melyhez bár és konyha is tartozik. Szállodája 2,3,4,5,6,8, és 10
ágyas szobákban, összesen 51 ággyal működik. Egy részük külön zuhanyzó- és
mosdófülkével, a többi szoba pedig közös férfi- és női mosdóval, zuhanyzóval,
WC-vel van felszerelve. A menedékház tulajdonát képezi az áramfejlesztő, mely
az egész telep áramszolgáltatást biztosítja. Bár a jelenlegi tulajdonos alig
néhány hónapja vette át a ház gondozását, rövid távú fejlesztési terveiben
sífelvonó, illetve síkölcsönző létesítése is szerepel.
Az egyik legfrissebb létesítményt igyekszünk bemutatni. Bár hivatalos névadása még nem volt, a cégtábla sem került még a helyére, egy aranyos, IV. osztályos diákcsapat egy kellemesen eltöltött kirándulás után a helyi újság „gyerekoldal” rovatában leírta itteni élményeit, és nevet is adott. Mivel még hajnalban sem tudtak-akartak elaludni, a házat HAJNAL-háznak keresztelték. Innen az elnevezés.
A ház építkezési munkálatai
1996-ban kezdődtek, és bár működőképes, sőt, a telep színvonalának megfelelő
szolgáltatásokat is tud már nyújtani, még néhány véglegesítési munkálat hátra
van. Reméljük, ezek elvégzése már csak rövid idő kérdése, és mire te már olvasod
e sorokat, már kész állapotban fogadhatja vendégeit.
A „Hargita
remetéje” volt sokáig a menedékház gondnoka. Nyugdíjba vonulása után, a ’60-as
évek végén, barátai segítségével építették a házat. Örököséül az őt öregségében
gondozó Kiss családot nevezte meg. Ők a ház mai tulajdonosai.
Külön érdekessége és értéke
a háznak az 1969-ben faragott Szervátiusz-szobor. Eredetileg Ádám és Éva szobra
állt a ház mellett. A kommunizmus éveiben „Ádámot” Székelyudvarhelyre
szállították, ahol tönkrement és nyoma veszett. Később „Éva” szobra csak Pista
bácsi kérésére és a szerző közbejárására maradhatott az eredeti helyén.
Reméljük, most már véglegesen. A szobor tövében van Pista bácsi-óhaja
szerinti-síremléke.
|
|