A vízisíkló „Natrix matrix“
Ez a legismetebb és leggyakoribb kígyónk, amellyel a legnagyobb valószínűséggel találkozatunk a szabad természetben. A kifejlett példányok testhossza az 1 m körül mozog, feje aránylag kicsi, farka közepes hosszúságú és fokozatosan vékonyodó. Rendkívül változatos a színezete, jellemző bélyege a fej hátsó részén levő, jól látható sárga, narancssárga vagy fehéres kettős folt, amelyet fekete keret határol. Fekete-fehér sakktáblaszerűen mintás hasoldala van. Halastavakban, holtágakban, mocsarakban ,náddal benőtt vizesárkokban és ott, ahol a fő tápláléka a béka életfeltételeket talál, ott a vízisíkló mindenütt megtalálható. Szívesen napozik a víz közelében, ahová veszély esetén elmenekülhet. Ha meglepjük, ha háborgatjuk, akkor szembefordúlva, összecsapkodva, sziszegve védekezik támadójával szemben. Fő tápláléka a béka, de kedveli az egeret is és megfogja a götéket, az ebihalakat, valamint az apró halakat is. A párzás április-májusban zajlik, s ezt követően 10-25 fehér tojást tojik. A vízisíkló az a kígyó, amely a legkésőbb húzódik el a fekvőhelyére. Talán ez az egyedűli hüllőfaj, amelynek sorsáért a jelen pillanatban nem kell aggódalmaskodnunk.