Szia, Boca Sebastian vagyok. Az ismerőseim, rokonaim, barátaim, Szebi-nek szólítanak. Ez a Sebastian-nak egyfajta rövidítése. Születtem 1973. május. 8-án Piatra-Neamton, és négy hónapos voltam, amikor Udvarhelyre költöztünk, és az óta itt vagyok, itt nőttem fel, itt jártam az iskolát, itt alapítottam családot.

Gyerekkoromról annyit, hogy az iskolában úgy közepes tanuló voltam, de a rosszaság és hitványság szempontjából az elsők kőzőt voltam. Tizenkét osztályt végeztem, és ennek köszönhetően van egy mechanikus és egy bőrdíszműves diplomám. Nagyon szeretem és most is nagyon, szeretem a sportot. Jártam is több sportágban, mind a foci, asztaltenisz, kézilabda, birkózás. De a legjobban, amit szerettem az a szabadfogású birkózás volt, ahol jó eredményeket értem el. De jött egy olyan időszak, amikor döntenem kellet a birkózás és a munkakőzőt. Mivel a birkózással pénzt nem igen lehetet keresni, a munka mellet döntöttem.

Én úgy gondolom, hogy egy férfi életében van három „dolog” ami nagyon megváltoztatja az élet stílusát, a mentalitását. Az első, amikor dolgozni kezd, és lassan kilép a tinédzser gyűrűből. És itt magamról tudok példázni. Én mikor elkezdtem dolgozni azt gondoltam, hogy ugyan az, mint az iskola, ledolgozom nyolc órát utána haverok-buli. Igen de a nyolcórai munkából sokszor tíz-tízekét órai munka lett, és már nem jutott annyi idő a szórakozásra. A szüleim is egy kicsit felnőttebben kezeltek. A felnőttekkel is kezdtem tudni másképp, társalogni, volt téma, hát dolgozom!

A második fontos változás a nősülés volt. Én, amikor a kedves nejemet, Enikőt, eljegyeztem, azt mondtam, hogy ez nem fog változtatni a barátaim közti kapcsolatról. És ez így is volt, míg ki nem mondtam a boldogító „igent”. És aztán jött: „apuci most ne mennyűnk sehová”, „apuci most ne meny a barátaiddal, mert egész nap a konyhában voltam hogy a kedvenc ételed tudjam megkészteni”. És apuci ellent tudott mondani a párjának? Nem!

És akkor jön a harmadik, ami nem egyszerűen fontos, hanem, egy olyan csodálatos „dolog” ami az emberből fantasztikus érzelmeket és érzéseket vált ki, amiket nem lehet csak úgy leírni vagy elmondani. És ezek az érzelmek 1996. augusztus. 6-án törtek ki belőlem, amikor meg születet a kislányom Emőke. Emőke most már hat éves és jövőben kezdi az iskolát, amit mind hárman nagy izgalommal várunk.