Horgászat

Az én véleményem, az hogy a horgászok olyan csendes-bolondok. Amikor horgászunk, csendben kel lenni, hiába hangoskodunk, mert elriasszuk a halakat. De a csendes horgász sokszor kabaréban illő jelenetekre is képes. Kinézek magamnak egy olyan horgász helyet, ami jól be van bokrosodva, nincs szét taposva, és nehezen lehet megközelíteni a vizet, mert az azt jelenti, hogy arról a helyről nem horgásztak már régen. És akkor próbálom megközelíteni a partot úgy, hogy, ne csináljak zajt, és ne tegyek hirtelen mozdulatokat, hogy ne zavarjam el a halakat. És minél jobban igyekszem, annál rosszabbul sikerül. A horgászbotom hol az egyik ágba hol a másikba akad, a hátizsákom nem fér, a kalapom esik le, és mire a vízhez érek, szépen beleesek. Hát nem ez volt a terv. És akkor nagy az igyekezet visszafelé, nagy a morgolódás. Szétnézek nem látotté valaki, és duzzogva megyek egy másik helyre.

A horgászást körülbelül 15 évese koromban kezdtem, de nem mondhatom el magamról, hogy igazi vérbeli nagy horgász vagyok. Szeretek horgászni és kész.

Az utóbbi években inkább paducázni szoktam. A paducok kedvenc tartózkodási helyei a sodér zátonyok, a vízbe nyúló egyenetlen kövezések, és a darabos, változékony méretű kövekkel borított mederfenék, kisseb-nagyobb gödrökkel. A kora hajnali és szürkületi órákban folyamatos ugrásával árulja el a jelenlétét.

A legbeváltabb paducázó módszer az úszós horgászat. Én fözsinorként, 14-16-ost használok, 8-10-es előkével és 12-14-es horgot. Nagyon fontos a folyamatos etetés. A paducok, kisseb- nagyobb csapatokban vannak össze verődve, ezért a horgászatuk elég kényelmessé válhat, ha elkaptuk a paduc rajt. A legnagyobb paduc, amit fogtam, 95 dekás volt. De a paduc elérheti a 1,5-1,8 kg súlyt is.

De a legnagyobb horgász élményem, a Duna-deltában volt, ahol csukáztunk. Igaz hogy kapitális példány nem „jött”, de rengeteg 1-2,5 kg-os csukát fogtunk.