Aggtelek

Baradla-Barlang

Az Aggteleki karsztvidék 197o 8 hektárnyi területét 1978-ban tájvédelmi körzetté, majd 1985 jan. 1-jével nemzeti parkká nyilvánították Területén közel 2oo barlangot, ismerünk, ezek közül 2o fokozott védelmet élvez.
	A Baradla-barlang teljes hossza eléri a 25 km-t, melynek 6-km-s szakasza Szlovák terület alatt húzódik és Domika néven ismert. A magyar terület alatt kanyargó Baradla főága közel 7 km. 2 legnagyobb mellékága a Retek-ág és a Törökmecset-ága. Az Aggteleki-karszt területén a földtörténeti középkor triász korszakában tenger hullámzott, amelyből nagy vastagságú mészkő ülepedett le. Ez a mészkőtömb a kéregmozgások és az ősfolyók letaroló munkája hatására feldarabolódott, elpusztult, majd kiemelkedett. A negyedkor elején, mintegy 1 millió évvel ezelőtt, megindult a karsztosodás folyamata, a víz barlangalakító munkája és a völgyek mélyre vágódása. A barlang főágában az év nagy részében ma már nem folyik víz, mert a barlangi patakmederben levővíznyelők a főág alatt 3o-4o m-rel mélyebben kialakult ún. Alsóbarlangba vezetik le. A víznek nemcsak a barlangüregek létrehozásában, hanem azok díszítésében is szerepe van. A mészkőrétegben átszivárgó mésztartalmú csapadékvízből a barlang mennyezetén parányi mészgyűrű válik ki. Sok-sok vízcseppből azután ceruzavastagságú, belül üres cseppkő, az ún. számcseppkő keletkezik. Ennek belseje azonban előbb utóbb eltömődik, s ezután a víz a cseppkő külső falán folyik végig, így az egyre vastagodó függőcseppkövek vagy sztalaktinok jönnek létre.
A függőcseppköve alsó végéről lecseppenő vízcsepp a barlang talajára hullva építi az alulról felfelé növekvő állócseppköveket vagy sztalagmitot. Ha a sztalaktit és a sztalagmit összeéri, majd összenő cseppkőoszlop, jön létre. A barlangról az első írásos emlék Georgius Wernherus 1549-ben megjelent munkájában található, ahol több barlang között megemlíti ezt is. 1793-ban Robert Towson angol utazó járja be a barlangot, s tőle származnak a barlang első részletes leírásai is.