Régi stílusú népzenénk leggazdagabb rétege magasról ereszkedő, leginkább oktávon vagy kvinten induló dallamokból áll. A tiszta vagy alapjában ötfokú dallamok többsége lá – végű. Jellemző a kötetlen ritmus, a szabad előadásmód (parlando-rubato), de vannak kötött (giusto) ritmusúak is.
A magyar népzene
régi stílusának egyik remeke ez a népdal. Ráillenek Kodály Zoltán szavai: „pár hangnyi
dallamok, mintha kőbe vésve állták volna századok viharát.”
Tömör, arányos,
tiszta ötfokú (do-re-fa-szo-la) dél – dunántúli dallam. Szövege rab –
énekeinkben gyakran előforduló versszakokból áll, a szabadon szárnyaló madár
jelképe a hőn óhajtott szabadságnak.
A dél – magyarországi hagyomány őrizte meg ezt a dallamot. Benne két, tiszta ötfokú zenei gondolat található: az első és harmadik sor dallama azonos, egy kvint (öt hang) távolságra egymástól (do – fa) ismétlődnek, ugyanez történik a második és negyedik sor között. Ehhez a dallamhoz különféle lírai, többnyire szerelmi szövegek kapcsolódnak.