A templom a település közepén helyezkedik el. A Pallas Lexikon ezt írja róla: “Dombtetőn épült unitárius temploma a legnevezetesebb a Székelyföld minden egyháza között. "A XIII. század második felében épülhetett, késő gótikus stílusban. Plébániaközpontként működött, hozza tartozott Firtosváralja, amely 1455-től, továbbá Firtosmartonos, amely 1473-től említtetik önálló falukent. Filiálékként az énlaki templom építéséhez is hozzájárultak.
A templom kerítésének epitese 1745-ben fejeződőt be. Délen, valamint északon egy-egy gótikus szemöldökgyámos fakapu nyílik rajta pálcatagos kerteléssel. Az elsőn 1753-as, az utóbbin 1745-os évszám olvasható. A cinterem belső délnyugati falán egy kőtömbbe faragott, 13 cm átmérőjű kis körablak található. Övpárkányokkal tagolt gúlasisakos tornya az 1830-as évek elején épült többszöri sürgetésre, az egykori haranglábak helyett. A hajó déli bejáratával egy fedett folyosó köti össze. Jelenleg két harangot rejt magában, a régi harangokat elhasadásuk miatt kicserélték, egyet pedig 1915-ben elvittek. A nagyobbikon ezt olvashatjuk: “KÉSZÜLT AZ ÉNLAKI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG HÍVEINEK ÁLDOZAT KÉSZSÉGÉBŐL 1925 ÉVBEN. FERROAGRICOLA NAGYSZEBEN". A kisebbiket Rettegen Tekintetes Nagy György harangöntő mester öntötte és ez olvasható rajta: “ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÖNTETETT EZ HARANG AZ ÉNLAKI UNITÁRIA ECCLESIA KÖLTSÉGÉVEL AN. 1797 DIE 8 JUNII". A templom kettős térfűzésű: a támpilléres szerkezetű, téglalap alakú hajóhoz keskenyebb, sokszögzáródású, szintén támokkal erősített szentély csatlakozik. A templom méretei: hossza 21,50 méter, szelessége 9 méter, magassága 12 méter. A torony magassága 31 méter. A hajó nyugat felé háromszögű oromzattal zárul, sarkain átlósan épített, kétosztású, faragott vízvezetőkkel tagozott támpillérekkel. A nyugati kőkeretes kapu szamárhátíves, élszedettes profilú. A hajó deli falat két támpillér három falmezőre tagolja. Középen nyílik a szemöldökgyámos déli kapuzat. Az ajtószár valamikor megsérült, most hasonló tölgyfa arcél egészíti ki. A hajó nyugati bejáratának ajtószárnyán hajdan hosszú felirat állt. Ma a sok festékréteg alól csak az 1732-es évszám sejlik elő. A szentély a nyolcszög öt oldalával zárul, öt gótikus támmal erősítve. A déli oldalon egy csúcsíves, kőrácsos ablak látható, csak osztósudara hiányzik. (David Laszlo, 1981, 97.)
Kazettás mennyezetéről: Az 1661. évi tatárdúlást követően, amikor leégett az akkori templom és beomlott a hajó boltíves mennyezete, a közösség 1668-ban kazettás mennyezetet készíttetett. Három kazettát szöveg tölt ki, hat virágminta mellett rövid feliratokat láthatunk, a szegőlécen pedig még egyszer megjelenik
a festő neve és az évszám. A latin szöveg a templom történetéről és a mennyezet készítéséről szól. Egyik kazettán az asztalos nevét láthatjuk: PERMANUS MENSARII ANDREAE SZASZ MENSE AUGUSTO, egy másikon a festő rovásírással örökítette meg a nevet és az unitárius jelmondatot: DEUT. VI. EGY AZ ISTEN GEORGIUS MUSNAI DÁKÓ. Orbán Balázs talált rá adatgyűjtő körutján 1864-ben. A kazetták gyönyörű kidolgozásúak, reneszánsz elemeket tartalmaznak: akantuszvirág, tulipán, szegfű. Hat kazetta rajzait Huszka József készítette és a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzik. Huszka József a templom mennyezetén mintegy 25 különböző díszítésű motívumot talált a fehér alapú, sárgán szegélyezett négyzetekben, szürke cinóber színekkel festve (Malonyai D.ll. 65.). A hajó nyugati felében levő fa orgonakarzat mellvédjén az 1770-es évszám olvasható a hosszú feliratból. Malonyai Dezső felfigyelt magyaros motívumaira (kék alapon, zöld, piros és sárga színekkel). A klasszicista orgonaszekrény 1848-bol származik. A hajót a szentélytőI vaskos, nyomott diadalív választja el. Északi szárához van építve a szószék, fölötte 1758-ban készített korona áll. A szentély szintén kazettás mennyezetű, amelyet a hajdani bordás boltozatú gótikus mennyezet helyébe készítettek sötétkék kazettákból. Középen egy ovális kazettán a következő olvasható: “RENOVÁLTATOTT 1828-BA AMBRUS MIHÁLY CURATORSÁGÁBA". Az északi falban egy szemöldökgyámos, elszedéses sekrestyeajtó kőkeretét és egy szentségtartó fülkét (faajtóval) láthatunk. A szentélyzáródásba épített, festett fakarzat hosszú latin szöveg 1770-es évszámot tartalmaz. Alatta egy festett hátaspad 1749-ból való. A mai padsorok 1861-ben készültek. A papi szék felirata: “KÉSZÜLT 1855. FÜLÖP MIHÁLY GONDNOKSÁGÁBAN" A templom 1976-os javításakor sok érdekes lelet került elő. Az eredeti szándék az 1961-ben lerakott deszkapadló kicserélése, az eredeti padlószint visszaállítása és a megrongálódott falak megerősítése volt. A nyers deszkából rakott padlózat annyira elgombásodott, hogy mar veszélyeztetve volt a kazettás mennyezet is. A hajó keleti felében rórnai korból feltételezett sírt, a szentélyben a mai középkori templomnál korábbi építmény alapfalait találták meg. A kutatok feltételezése szerint egy rórnai Jupiter-szentély falaira bukkantak. Ugyanakkor két feliratos fogadalmi oltárkő került napvilágra a mostani templomfalakból, amelyeket a templomépitők beépítettek (az egyik a diadalív déli falának padlószintjében elhelyezett sarokköve, a másik a hajó déli támpillérének alsó sarokköve volt). A két közember, vagy közkatona, Firminus és Firimanus által állított oltárkövet most is a diadalív falában találhatjuk, de már feliratával kifele fordítva; a Serenus feliratú 76x39x65 cm-es oltárkövet kiemelték onnan, és egy egyetlen darabból faragott, kettős fokú lepcsőre helyezték a torony fala mellett. (Molnár István, 1977.31-39). Az épület a J.sz-i III. század második felében még létezett. Erre az időre utalnak egyrészt az oltárkövek betűtípusai, továbbá a második oltárkőre vésett, a mai Énlaka közvetlen közelében állomásozott csapattest (COH UII HISP) egyik, eddig ismeretlen parancsnokának, Serenusnak a nevéhez kapcsolt GORDIANA jelző (Székely Zoltán). Ezenkívül felszínre került meg néhány más középkori töredék is. A szentély déli falában, másodlagos beépítésben talált indadíszes párkánytöredék a tatárjárás előtti kőfaragás emléke, és egyelőre társtalanul áll az udvarhelyszéki korai emlékanyagban (David Laszlo, 1981.101). A hengertagos profilú ajtószárkő letört sarka egy 26 cm hosszú töredék, egy késő román kori kőkapu megmaradt darabja. A téglaborda-töredék egyetlen hírmondója a késő gótikus boltozatnak; több helyen a kutatóárokból freskós vakolatdarabok kerültek elő. Ki tudja, még mi mindent rejt ez az áhítatot sugárzó templom?! Nem csoda hát, hogy egyik legismertebb és legtöbbet emlegetett temploma a Székelyföldnek.