A papír keletkezése.

Nehezen lehet elképzelni könyvet papír nélkül.

„ A könyv talán a legbonyolultabb és legnagyobb csoda mindazon csodák közül, amelyeket az emberiség jövendő boldogságához és hatalmához vezető útján megvalósított.”

Pedig mégis volt olyan kor, amikor megjelentek ilyen könyvek is. Külsejük számunkra szokatlan. ”Oldalaik” súlyos agyagtáblákból készültek, amelyekre jeleket véstek. Egy könyv több tucat ilyen táblából állott és több száz kilót nyomott. Más, szokatlan, tekercs formájú könyvek is léteztek.

Ezek az ó-egyiptomi kéziratok, amelyeket papiruszra írtak. A papirusz nádra emlékeztető fűszerű növény. Hazája Egyiptom, ahol a Nílus völgyében nagyon elterjedt. A növényt összegyűjtötték, belsejét igen keskeny csíkokra vágták, ezeket összeragasztották, még pedig úgy, hogy a csíkokat keresztbe rakták. Így megfelelő hosszúságú szélességű és vastagságú szalagot kaptak.

Bár a papirusz nem volt tartós, elszakadt és nem bírta a nedvességet, mégis kisebb és könnyebb volt, mint a fa vagy az agyagtábla.

A tekercs-könyvnek csekély a súlya és kevés helyet foglal el, ha azonban kinyitjuk az ív igen hosszú lapjai folytonos szalagként, mind egymás mellé vannak helyezve. Kibontva, a kézirat néha sokszor tíz méter hossz.

Időszámításunk II. Században egyes országok a papirusz mellett egy sajátos, sokkal drágább anyagot kezdtek könyvekhez felhasználni: a pergamentett.

Ez a fiatal állatok gondosan kidolgozott bőréből készült. Kezdetben a pergamenlapokból hosszú szalagokat ragasztottak vagy varrtak, majd tekercsekbe csavarták őket.

Éppen ezért csak egyik oldalukra lehetett írni, így a drága anyagot csak félig használták ki, akár a sokkal olcsóbb, könnyen szakadó papiruszt, amelyet nem lehetett összehajtani.

Késöv a pergamentett téglalap-alakú ívekre kezdték vágni, és felébe hajtották. Most mér mindkét oldalára írtak.

A könyvek általunk ismeretes mai téglalapalakú formájukat kb. kétezer évvel, ezelőtt vették fel.

Mint egy ezer éven át a papirusz és pergamentett egyidejűleg használták. A papirusz csak a lX. században tűnt el véglegesen. A Xll. Században, Európában megjelent a papír, amely sokkal tartósabb volt, mint a papirusz és olcsóbb, mint a pergament.

A papír hazája, mint sok más nagyszerű találmányé, Kína, ahol ezelőtt kétezer évvel jelent meg. Ezt megelőzően, Kínában a könyveket bambusznádból kivágott lapokra írták.

A bambusznád zsenge szárát darabokra vágták, mozsárban összezúzták, és sok vízzel felhígították. Az így keletkezett masszát selyemszálakból készült vékonyhálójú, téglalapalakú szitával kimerítették, és addig rázták, míg a víz kiszivárgott a nyílásokon. A szitában maradt rostok össze-vissza fonódtak és nemezhez hasonló réteget képeztek. Ez volt a papír. Lapjait ezután még préselték és kiszárították.

A Vlll. században megkezdődött a papír “kivándorlása” Japánba és a Nyugatra. Európában, ahol később ismerték meg, nem bambusznádból készítették, hanem rongyokból.

A papír megjelenése hatalmas szerepet játszott az egyetemes kultúra fejlődésében.

A XVlll. és XlX. század fordulóján a papírtermelés jelentősen megnövekedtet. A papírmasszát már nem kézszitával merítették, hanem önműködően ömlött a mozgószitaszalagra.

A XlX. század közepén a papírt már kezdték fából előállítani. A rongyban, lenben és gyapotban eddig fennálló nyersanyaghiány egyszerre megszűnt. A modern papírgyártógép teljesen önműködő, több mint száz méter hosszú. Egyik szélén egy vég nélküli, 7 méter széles háló forog két hengeren. Az óránként 30 kilométeres sebességgel mozgó hálóban szakadatlanul ömlik a “papírtej”. A sajtó kiszorítja belőle a vizet s a kész papírvászon, jut, majd tekercsekbe csavarják. Az íráshoz használt anyag fokozatos átalakulásával párhuzamosan megváltoztak az írás eszközei is.

A kövekre vésővel írtak, a fatáblákra és nyírfakéregre hegyes csontpálcikával, az ókori Egyiptomban a papiruszra kihegyezett nádpálcával. A pergamenre és pappírra madártollakkal kezdtek írni. A fémtollhegy csak száz évvel ezelőtt jelent meg.

A papír: töltő anyagokat (opacitást és fényerőséget), kötő anyagokat (erősséget), ragasztó anyagokat (a víz és nyomótinta behatolási foka), színező anyagokat és gyártási adalékokat tartalmaz.