ÓPUSZTASZER
	A pusztaszeri tájvédelmi körzet térségében elhelyezkedő Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark a középkori krónika szerint a honfoglalást kővető sorsdöntő események Árpád fejedelem és vezértársai első ’’országgyűlésének’’színhelye. Évezredes monostora révén a középkori magyar kultúra egyik fontos központja volt.
A kései utodok méltán mondhatják: Itt született Magyarország. A magyarok honfoglalása 895-896- ban a környező fejedelemségek, országok számára egy újabb keleti nomád nép érkezését jelentette, amely nép az ők szemükben teljesen hasonló volt a korábban megismert hunokhoz, avarokhoz, ezért a krónikák sokszor a fenti néven említik a magyarokat is. Ma már bizonyított, hogy szó sincsen népi rokonságról, mindössze fegyvereik, harcmodoruk keleties ruházatuk volt összetéveszthető. A díszes ruhában, fegyverekkel, lószerszámmal eltemetett előkelők sírjai nemcsak a vezérek gazdagságáról, de fejlett kézművességről, a mesterek ügyességéről is tanúskodnak Szükség esetén minden szabad férfi lovas harcosként is szolgált. A magyaroknak a keleti népekre jellemző harcmodora, a lovasroham és a nyílzápor igen hatásos volt a korai lovagi seregek ellen. A harcosok legfélelmetesebb fegyvere a reflexíj volt, amely képes volt átütni a páncélt is. Gyors egymásutánban lehetett kilőni a nyilakat, így távolról nagy veszteségeket okoztak a lovagi seregeknek. A közelharcban ívelt pengéjű szablyával vívtak de használtak kapját, fokost is. A fegyvereket és a szükséges felszerelést (kést, tarsolyt, ivócsónakot) az övökre akasztva hordták. Jobb oldalt függött a nyíltartó, tegez és tarsoly, baloldalon a szablya és az íjtegez, amiben felajzott állapotban tartották az íjat. Így a lóháton ülve sem zavarta semmi szabad mozgásukat és minden kéznél volt.
A férfi és női ruházat egyaránt ingből, nadrágból és kaftánból állt, amely ujját karperec fogta össze. Lábukon puha bőrcsizmát, fejükön süveget viseltek. Az új hazába érkezést megelőző hosszú vándorlás alatt a lakást a szekér mellett a könnyen felállítható, de a viharnak is ellenállni képes jurta jelentette. A kárpát-medencében való letelepedést követően még évszázadokig használták a jurtát nyári szállásként. A jurta belső berendezését főleg szőnyegek, állatbőrök jelentették, azokon ültek, aludtak, holmiikat ládákban tartották. Jó időben a jurtán kívül főztek, fém vagy cserépüstben, rossz időben a jurta közepén letapasztott, kővel körülrakott szabad tűzhelyet használták. A fűst a jurta tetején lévő nyíláson távozott.