A városkép kialakulása és a mai városszerkezet alaktani jellemzői:
Székelyudvarhely a Székelyföld kellős közepén települt város. A városkép kialakulását több természeti és gazdasági tényező is elősegítette. Ezek lehetnek helyi földrajzi energiák, a víz közelsége, kedvező klíma, talajviszonyok és a védelmi lehetőség, az ártér peremi fekvés, az erdők, gyógyvizek, a forgalmi fekvésből származó előnyök, valamint a tájhatások. Székelyudvarhely nem tervszerűen épített, fejlesztett város, hanem a Nagyküküllő mindkét partján elterülő négy kisebb telep és három falu fokozatos beolvadásából nőtt várossá. A 19. század elejére Székelyudvarhely már sajátos céhes polgári arculatot kezdett ölteni. A város mai arculatát az elmúlt 100 év alatt nyerte el. A történelmi városmag egybeesik a városközponttal- a főtéren az óváros lényege sűrűsödik. A 19. század végétől kezdődően a bővülő gazdasági, közigazgatási és művelődési funkcióknak megfelelő középületek, ipartársulási épületek, boltok, közhivatalok, oktatási intézmények épületei, vendégfogadók, kórház, lakóházak épülnek. Székelyudvarhely ennek a sűrített látványnak köszönheti igazi vonzását.
Népesség, gazdaság, központi funkciók:
Az1876. évi első hivatalos népszámlálás alkalmával Székelyudvarhely mezővárosának tényleges népessége 2584 fő volt. A századfordulóra, 1900-ban a város lakossága eléri a 8045 főt és 1989-ben 42501 lélek él Székelyudvarhelyen. A város mai szerepköre gyárváros, iskolaváros és művelődési központ. Székelyudvarhely múltjában jelentős szerepet játszottak a céhek. A város első szervezett társadalmi, gazdasági intézményei, sajátos belső törvényekkel működő egyesületek. Első kiváltságait és szabadalmait leginkább a céhekre való tekintettel kapta. Székelyudvarhelyen 1542-ben alakult az első céh, a fazakasoké. Ezt követi a vargák, szűcsök, szabók, lakatosok, mészárosok, csizmadiák, kereskedők céhe, majd a szíjgyártók, asztalosok, fésűsök, kőművesek, kalaposok, kordoványosok, cipészek, szappangyártók, nyereggyártók, kötélverők, vászon- és gyolcsnyomtatók, borbélyok, óracsinálók és ácsok. 1959-ben a kisipari termelőszövetkezetek ipari vállalatokká alakulnak át. Így jött létre a Május 1 kisipari termelőszövetkezetből a Ruhaipari Vállalat, a Vörös Csillagból a bútorgyár, míg a fémipari termelőszövetkezetből az Élelmiszeripari Gépgyár. A ma emberének hagyományörző és újat teremtő kezevonásai, az új lakónegyedek színes foltjai, az új középületek.