Bözödújfalu tovább él
Minden év augusztusában találkoznak a hajdani Bözödújfalu lakói a falujuk helyén párálló tó partján. Az emlékműnél gyülekeznek, mely az országút és az erdő közötti keskeny földsávról emlékezteti az arrafelé járókat arra, hogy a tó fenekén Bözödújfalu nyugszik.
. Az emlékműnél, amit valaki” siratófalnak” nevezett el, a bözödújfalusi ember is örömöt érez egy rövidke időre: a világ minden sarkába szétszóródott falusfelekkel találkozni mindannyiuk számára szívet melengető érzés. A gyülekező bözödújfalusiak már megszokták, hogy a tó partján ők egy ideje elenyésző kisebbségben vannak jelen még ezen a napon is; kőhajításnyira horgászok lesik a bot végét, odébb fürdőzők viháncolnak. A kezdődő ökumenikus istentisztelet hatására az emberek körbeállják az emlékművet. A siratófal alatt nemcsak bözödújfalusiak állnak. Isten szabad ege alatt bárki közéjük, melléjük léphet. Nem csak lelkészek beszélnek. Akinek mindenkire tartozó mondanivalója van, a lelkészek mellé áll, és hangosan elmondja. Az ökumenikus istentisztelet után még letelepednek az emberek az erdő szélén a fűbe, de ez már a búcsúzás kezdete. Egy év múlva ismét találkozik néhány órára” a falu nélkül maradt falu népe”.