A SZÉKELYDÁLYAI SZÜRETIBÁL BEMUTATÁSA
A szüretibál hagyománya még szüleinktől maradt ránk. Ezt az ünnepséget általában szeptember-októberben szoktuk megrendezni. Már a bál előtt egy hónappal neki fogunk készülni. Mindenki, aki csősz akar lenni, párt keres magának általában a fiuk hívják meg a lányokat. Megegyezzük, mennyit pótolunk össze, hogy megvegyük a szőlőt. Betanuljuk a táncot, amit elő fogunk adni, az úgynevezett csősztáncot. A bál előtti napon a fiuk a lovaikat próbálják (nyergelik, lovagolnak), a lányok pedig takarítnak a kultúrházban. Este feldíszítjük a termet szőlővel, koszorút készítünk, amelyet a bálkor el fogunk adni. A bál napján reggel elindulunk a körútra, a fiuk lóháton, a lányok szekéren mennek meghívni a szomszédos falvak fiataljait és öregjeit az esti mulatságra. A meghívót a csőszkirály kell elmondja: „Megérett a szőlő, lehet szüretelni A székelydályi csőszök nem győzik leszedni Eljöttünk egy kis segítséget kérni, Hogy a szüretből mindenki vegye ki a részit, Legyen ott a falunak apraja és nagyja Jó mulatást kívánunk kedves mindnyájuknak.” Az emberek borral kínálják meg a csőszöket. A csőszlányok szüreti nótákat énekelnek a szekéren, zenész kíséretében: „Ősszel érik babám a fekete szőlő Te voltál az igazi szeretőm, Bocsásd meg, ha vala-valaha vétettem Ellenedre babám rosszat cselekedtem. Kinek varrod babám azt a selyemkendőt Néked varrom hogy legyél szeretőm, Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot Közepébe babám, hogy a tied vagyok.