|
A Szortyogó borvízlápnak is nevezett Hargita-liget tipikus dagadóláp: a
lefolyástalan mélyedésben, a talaj vízátnemeresztő tulajdonsága miatt a
felszínen meggyűlt a víz és jellegzetes növényzet hódította meg a területet.
A tőzegmoha telepek vastagodása miatt a láp felszíne enyhén kidomborodik. A 120 méter hosszú és 50 méter széles lápot
vastartalmú borvizek is táplálják, amelyeknek gyógyhatását már régen
felismerték, és fürdőmedencét ástak a láp szélében. A borvízláp növényzete
hasonlít a többi hargitai tőzegláphoz, számos jégkorszaki reliktumfaj
megmaradását tették lehetővé a mikroklimatikus viszonyok. A sások közül
gyakori a csőrös, a töviskés, a szürkés és a fekete sás. A mohák között
helyenként még megtalálhatjuk a kereklevelű harmatfű néhány példányát. Ez a
rovarevő növényfaj nagyszerűen alkalmazkodott a talaj tápanyaghiányához:
ragacsos leveleivel csapdába ejti a rovarokat, és ezek megemésztésével jut
nitrogénhez. Más növényfajok: szibériai hamuvirág, vidrafű, fehér májvirág,
fecsketárnics, gyapjas sás, hússzínű ujjaskosbor , foltos kosbor, mocsári
nőszőfű.
|
|
