Munkássága
1922-ben megnyerte az Ellenzék novellapályázatát, majd a Tizenegyek Antológiájában is novellákat közölt. 1925-ben Kolozsváron megjelenik a Lélekindulás című novelláskötete. 1926-ban az Erdélyi Helikon írói közösség egyik alapítója lesz. 1928-ban megjelenik a Szűzmáriás királyfi című regénye. 1929-ben Baumgarten-díjat kap és megjelenik az Erdélyi csillagok című novelláskötete. 1931-ben kiadja a Czímeresek című regényét; új elbeszéléseit Helytelen világ címmel jelenteti meg. 1932-ben megjelenik az Ábel a rengetegben, amelyet az Ábel az országban (1933) és Ábel Amerikában (1934) követ. Írói pályájának zenitjére érkezett. 1934-ben megjelenik egyik legkülönb színműve, az Énekes madár. Bajlátott szülőföld címen társadalomrajzot ír, ebből ered új trilógiájának a terve és a Szülőföldem is. 1935-ben új regénnyel a Jégtörő Mátyás-sal jelentkezik, amelynek folytatása lesz, a Ragyog egy csillag (1938). 1936-ban kiemelkedő, új novelláskötete a Rügyek és reménység. A Magyar Színház előadja a Tündöklő Jeromos című darabját. 1939-ben megjelenik a Szülőföldem című könyve. 1941-ben Három játék címmel megjelennek színdarabjai, és a Magyari rózsafa című új regénye is. 1943-ban Téli verőfény címmel új novelláskönyve jelenik meg Budapesten. Válogatott publicisztikai írásait a Virrasztás című könyvében adja ki. 1948-ban megjelenik a Zöld ág című regénye. 1949-ben megírja a Bölcső és Bagoly című önéletrajzi regényét, amely azonban csak 1953 végén jelenhet meg. 1953 végére megjelenik a Hazai tükör című regénye is. 1956-ban megjelenik az Énekes madár átdolgozott kiadása és az Ördögölő Józsiás Kakasok az édenben címen. 1958-ban megírja a Hegyi patak című színművét. 1960-ban megjelenik a Szirom és boly című “magyar rege”. 1961-ben a Játszi remény című gyűjteményben megjelennek legújabb novellái is. 1964-ben az Új Írás októberi száma közli új elbeszélés-remekét, a Gyökér és vadvirág-ot. 1966-ban feleségének tollba mondja a Vadrózsa ága-t, ezt a könyvét már nem tudja befejezni.