Szőke tündérlányok sárga hajaikat Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt, E szálakból válik az aranynak érce, Kincsleső emberek nem kis örömére. A tündérgyerekek ott szivárványt fonnak, Mikor a szivárványt jó hosszúra fonták, Ékesítik vele a felhős ég boltját. Van a tündéreknek virágnyoszolyája, Örömtől ittasan heverésznek rája, Illatterhes szellők lanyha fuvallatja Őket a nyoszolyán álomba ringatja. És amely világot álmaikban látnak, Tündérország még csak árnya e világnak. Ha a földi ember először lányt ölel, Ennek az álomnak gyönyöre tölti el. 27 Hogy belépett János vitéz ez országba, Mindent, amit látott, csodálkozva látta. A rózsaszín fénytől kápráztak szemei, Alighogy merészelt körültekinteni. Meg nem futamodtak tőle a tündérek, Gyermekszelídséggel hozzá közelgének, Illeték öt nyájas enyelgő beszéddel, És a szigetbe mélyen vezették el. Amint János vitéz mindent megszemléle, S végtére álmából mintegy föleszméle, Kétségbeesés szélt szívének tájára, Mert eszébe jutott kedves Iluskája. „Itt hát hol ország van a szerelemnek, Az életen által én egyedül menjek? Amerre tekintek, azt mutassa minden, Hogy boldogság csak az én szívembe nincsen?” Tündérországnak egy tó állott közepén, János vitéz búsan annak partjára mén, S a rózsát, mely sírján termett kedvesének, Levette kebléről, s ekképp szólitá meg: „Te egyetlen kincsem! Hamva kedvesemnek! Mutasd meg az utat én is majd követlek.” S beveté a rózsát a tónak habjába, Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána… De csodák csodája! mit látott, mit látott! Látta Iluskává válni a virágot. Eszeveszettséggel rohant a habokba, S a föltámadt leányt kiszabadította. Hát az élet vize volt ez a tó itten, Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen. Iluska porából nőtt ki az a rózsa, Így halottaiból őt föltámasztotta. Mindent el tudnék én beszélni ékesen, Csak János vitéznek akkori kedvét nem, Mikor Iluskáját a vízből kihozta, S rég szomjas ajkán égett első csókja. Be szép volt Iluska! a tündérleányok Gyönyörködő szemmel mind rábámulnak, Őt királynéjoknak meg is választották, A tündérfiak meg Jánost királyokká. A tündérnemzetség gyönyörű körében S kedves Iluskája szerető ölében Mai napig János vitéz őkegyelme Szép Tündérországnak boldog fejedelme.