ERDŐ ÉS EMBER Az ember (Homo Sapiens) az erdőben született, lett gondolkodó, alkotó lény. Ez a szimbiózis napjainkban is létezik, majdnem minden esetben az ember túlzott javára és az erdő kárára, hátrányára. Az ember megjelenésekor földünkön az erdő feladata abban állt, hogy védelmet, ruházatot, élelmet biztosított az ember számára. Ősünk házát, szerszámait, fegyvereit az erdő biztosította fából készítette. De a kultúrnövények termesztésével az ember irtani kezdte az erdőt, hogy termőterülethez jusson. A bányászat, kohászat megjelenése a termelésben fát igényelt. A vízi közlekedés megteremtette a hajók építésének iparát, ami elpusztította Libanon cédrusait, a Földközi tenger medencéinek tölgyeseit. Elmondhatjuk, hogy a fenti igények megjelenésével az ember elkezdte az erdők pusztítását. Az erdőirtások, amely a XIX. század második felétől nagy méreteket öltött, számos következménye van: pl. a kolumbiai árvíz (1987), a bangladeshi és a szudáni árvíz (1988), az ésszerűtlen erdőirtás következménye volt. Földünk szárazföldi területének (150 millió km^2) 30%-a erdőterület (45 millió km^2). Ebből a hatalmas erdőállományból naponta 50000 hektár erdőt tarolnak le. Rád bízom számítsd ki meddig lesz még valamire való erdeje az emberiségnek!? Románia területén az ősi erdők kétharmada már nem létezik. Az utolsó nagy tarvágások a két világháború közé esnek, amikor 1 millió hektárnyi erdőt vágtak ki. A gyakorlati és az ideális erdőgazdálkodási normák szerint, az erdőállományból évente azt a mennyiséget szabad kitermelni, amennyit nő évente az erdőállomány. A kíméletlen, ésszerűtlen erdőirtás megrendítette az erdők egészségi állapotát, ellenálló, védekezőképességeit. Fellépett az ökológiai egyensúlyhiány. Elszaporodtak az erdő kártevői, rovarok, vadállomány, gombabetegségek, amelyek nagy mennyiségben tizedelik az erdőállományt. Jelenleg így áll az erdő-ember viszonya. Összefogásra van szükség. Már a legkisebb emberi közösségnek, minden egyes embernek a szava is döntő fontosságú lehet. Ellenkező esetben a helyrehozhatatlan mutációk olyan állapotba juttatják az erdő-ember viszonyt, amelyben az ember lesz a vesztes. Ne feledd, rajtad is múlik!