CSAK EGY FÖLDÜNK VAN Mindenki barátjáról fogok írni, a természetről. De vajon ismerjük-e a barátunkat, vagy tudjuk-e, hogy ő a barátunk és észrevesszük-e egyre súlyosabb gondjait? Készek vagyunk-e segíteni neki? Jó lenne, ha a szabad idő a természetismeretet a nemes hobbyk sorába emelné. Tevékeny természetjárásra, túrázásra gondolok, amelynek megvan a természetvédelmi kötődése, hiszen a túrázás kelti fel a figyelmet a természet védelmére. Tömegkommunikációs rendszereken keresztül mennyi aggasztó hír jut el hozzánk a világ minden részéről: olajszállító tankhajók katasztrófái, védett fókabébik lemészárlása, légszennyezés, vízszennyezés, földszennyezés, tájrombolás… Az emberek sokszor hallják a környezet és természetvédelem gondjait, feladatait, megoldásait, de nem ismerik a segítségnyújtáshoz vezető utakat. Pedig a feladat ott van mindenikünk mellett, csak észre kell venni. A természet és az emberi társadalom egységes rendszert alkot, ezért elkerülhetetlen, hogy ne befolyásolják egymás létezését, fejlődését. A probléma az, hogy az emberi kapzsiság, butaság és önteltség következtében az ember alakítani, irányítani kezdte érdekeinek megfelelően a Föld egyéb élőlényeit, növényeket és állatokat. Már az ősember is rombolt, barlangi táborhelyén tüzet gyújtott, kormozott, hulladékokat szórt szét és cseppköveket tördelt le. De a rohamosan terjeszkedő civilizáció hozta romboló folyamat napjainkra katasztrófális helyzetet teremtett a földgolyó szinte minden pontján, az óceánfenéktől a legmagasabb hegycsúcsokig, vagy akár a távoli jeges sarkakig. A természeti adottságok meggondolatlan, felelőtlen és kíméletlen kihasználása az évszázadok folyamán sok növény és állatfaj kipusztulását okozta. Különösen a rohamos iparosodás, az egyre növekvő városiasodás, a nagyfokú környezeti szennyeződés, a természetes élőhelyek tönkretétele révén lényegesen leszűkítette az élőlények létének, fennmaradásának a feltételeit. Az utóbbi 2000 év alatt 77 emlősfaj és 29 alfaj tűnt el az élet színteréről az ember gátlástalan jövedelem és trófeaéhsége következtében. A XVI. század és 1905 között kipusztult 139 madárfaj, ma már eltűnőben van 600-nál több állat és több 100 növény faj. Az utóbbi évszázadok folyamán pusztult ki Románia területéről az őstulok, az európai bölény, a vadló, a szajga antilop, a kőszáli kecske, a mormota, stb. A természetvédelem legnagyobb problémái közül kiemelkedik a tömegturizmus által hagyott, főleg csomagolóanyagokból álló szemét és a mezőgazdaság a rovarírtószerek és a műtrágyák használatával. Az emberiség másik nagy problémája a vízszennyeződés általi ivóvízkészlet fogyása, a tengerek és óceánok élővilágának rohamos pusztulása, a levegő szennyeződése égéstermékekkel, az erdőírtások számos következménye. Végsősoron egyre nyílvánvalóvá válik mindenki számára, hogy a természet növényi és állati élettereinek megsemmisítése vagy károsítása az ember életfeltételeit is fenyegeti. S ha nem lesz megállítható ez a folyamat az emberiség még a természet teljes pusztulása előtt el fogja magát pusztítani. Ez pedig rajtunk is múlik egyszerű embereken és ne a különböző nemzetközi szervezetektől és politikai pártoktól várjunk megoldást. Ismerd meg te is a természetet, szeresd, találd meg a barátot benne és védd őt. “ Ősidők óta kísértette az emberi hiedelmet, hogy nem egy Isten van, hanem kettő. Egy jó és egy rossz és azok viadala dönti el a világ dolgát, de aszerint, hogy mi melyikük táborába állunk. Istenek nem élnek de a táborok állnak, s a küzdelem egyre keserűbb, s a legnagyobbak is azt mondják, döntőre kerülhet. Mégpedig épp a rossz felé most. És mi fordíthatunk rajta? Mi, méhek a sasok csatáján? Te egyszerű baka nem lőhetsz oda, ahol az ellenség vezérkara fészkel, tűzérségével sem versenyezhetsz. De nem igaz, hogy nem te voltál, egyszerű gyalogos, a legfontosabb mindenkor, minden hadjáratban. Az vagy ma is. Mi volt épp a legutolsó háború tapasztalata? Hogy mindenki, mindenki, de mindenki hadviselő.” (Illyés Gyula)