Meteóra Sokan kizárólag a Meteóra kedvéért teszik meg az Athén és Klambaka közti távolságot. Mindkét városban könnyű olcsó szálláshelyet találni. A Meteórát vétek lenne a görögországi útitervből kihagyni, mert ehhez fogható látvány aligha van még egy a világon. Ne feledkezzünk meg arról,hogy olyan helyre látogatunk, ahonnan a nőket legutóbbi évtizedekig távoltartották, ezért ma is ügyelniük kell z öltözékükre. Rövid nadrágban még férfiak sem léphetik át a kolostor küszöbét, a nőktől térden alul érő szoknyát (hosszú nadrág nem jó!) s fedett karokat követelnek meg a szigorú tekintetű kapuőrök, de szükség esetén hosszú és bő fekete szoknyát ők maguk is tudnak adni a látogtóknak.
	Alig fél évszázaddal ezelőtt, a Meteóra hatalomban fogyatkozó szerzetes közösségei, sziklaoszlopokra települt kolostorokba zárkóztak a hétköznapok világától. Az emberek csak egy csőrlős szerkezettel felhúzott hálóban vagy a meredek sziklafal mellett lengő kötéllétrán juthattak be. A hajdan biztonságot nyújtó és méltóságot jelentő büszke magánynak örökre befellegzett. A változást sürgető kor és az idegenforgalom igényei szerint ma többnyire jó minőségű aszfaltút vezet a kolostorok lábához, a sziklafalba lépcsőket vájtak. A csőrlőket pedig már csak teherszállításra használják. Az elmúlt évszázadok során a kolostorokat megfosztották értékeik legjavától, az épületek és a templomok művelődéstörténeti szempontból érdekesek. Ami mégis emlékezetes élményt nyújt az a táj rendkívüli arculata, a sziklacsúcsokról nyíló fenséges panoráma és a kolostorudvarok csendjének időtlenséget idéző hangulata.
A sziklák keletkezésének története is különös. A geológusok szerint mintegy 50 millió évvel ezelőtt, Thesszáli mai területét tengervíz borította. Az északról érkező folyók évmilliókon át szállították ide hordalékukat. A szilícium- , vasoxid- és kalciumkarbonát- tartalmú hordalékkúpok a víz hatására betonná kemányedtek. A földmozgások megszülték Pindosz magas csúcsait, a tenger lassan levonult a Thesszáliai síkságról, otthagyva örök emlékként a furcsa alakú oszlopokká szabdalt, több száz méter magas hordalékkúpokat, azaz a Meteóra különös, sejtelmes világát. A kolostorvidék találó neve „ta meteóra monasztiria”, vagyis „kolostorok a levegőben”.
		Az első remeték a felbomló és minden oldalról szorongatott XI-XII századi Bizánc belső zavarai elől menekültek Thesszáliába, és vették be magukat a nehezen megközelíthető „isten háta mögötti” vidékre. A kolostorok bizonyítható története a XIV század derekán kezdődött, amikor Thesszália hol a szerb nagyfejedelemséghez, hol pedig Bizánchoz tartozott, s a törvényes rend gyengesége miatt az útonállás, rablás és a fosztogatás jól jövedelmező foglalkozásnak számított. A zaklatások és örökös bizonytalanság elől sokan menekültek ekkor istenhez.