Farkaslaka és Tamási

A helyi hagyomány szerint a település a Fehér-Nyikó mentén elterülő csereerdőben tanyázó farkasokról kapta a nevét. A farkaslakiak ősei így a monda egykor a Gordon oldalában levő Péterfalván laktak, de a Nyiko patak vízimalmaira jártak gabonát őrletni. A farkasok több alkalommal megették a gabonát szállító gazdák lovait, ezért azok beköltöztek a patak mellé. Az új település neve pedig Farkaslaka lett. Farkaslaka nevének eredetét a múlt század hatvanas éveiben a néphagyományra alapozó Bonda János községi jegyző is a fentiekhez hasonlóan írja le Tamási Áron.
	Aki teljességében meg akarja érteni Tamási Áron életművét az erdélyi szülőföld szellemé megismerésével, kell kezdenie ezt. Így fedezték fel a Székelyföld és a zárt faluközösség íróját, támogatták kibontakozását, méltatták a magyar irodalomban meglepően új törekvéseit. Történetei szóljanak bár különbféle dolgokról, mind a szülőföldről indulnak, vagy oda kanyarodnak vissza. Majdnem minden írása emlékezés más és más formában, de a személyes vallomás elhihető erejével.
S bár merre jár a nagyvilágban, Farkaslaka és a székek "élete", erkölcsisége a mérce, az össehasonlitási alap, az emberiség megőrzendő példája. Tamási azon kevesek közül való, akiket a bölcsőhely varázsa vezet szinte a sírig. "Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született."Valja s hozzátéve mindjárt, hogy lám, ő is, Udvarhely megye őslakója, Kolozsvárott és Budapesten "csak megtelepült,"de nem tudott mássá lenni, mint amire öröksége kötelezte.