Menedékházi szokások
	Szép és emberséges turistaszokás volt 1970-ig a felérkezők „fogadása”. A fogadás legmegfelelőbb része az volt, amikor-ha hírt kaptak róluk a „fent” lévő turisták elébe mentek a klasszikus úton közlekedőknek-általában a Heveder-tetőig.
Csomagot segítettek cipelni a már fáradt társaknak, zseblámpákat vagy ködös időben kiabálással bátorították a szembe jövőket. Szürkületkor a gondnok égő viharlámpát akasztott ki a menedékház homlokára, hogy könnyítse az érkező turisták tájékozódását.
Egyik legrégibb szokásként az „avatást” tartja számon a Hargitát járók emlékezete. Minden, a menedékház küszöbét első ízben átlépő turista köteles volt meghatározott számú „fenékbe verést” -kötelező ütést- kiállni, és utána is csak akkor szabadulhatott meg a további ütésektől, amikor kitalálta, hogy ki csapta meg.
Ezután a „felavatottnak” nyilvánítanak és a turista neve, bekerül a Ház emlékkönyvébe. Az avatásnak jól meghatározott szabályzata volt (pl. ”Nadrágfenék kitömése szigorúan tilos!”). Az avatás vezetője, az „avató-pap” leginkább veterán turisták közül került ki, a szertartáshoz illő ruhát ölt magára és ismerteti a szabályokat, majd karmesteri módon jelzi az ütések kezdetét és végét.