ÜNNEPI SZOKÁSAINK
Édesapámnak köszönhetően a Mikulás és Angyal várása örökre megmaradt emlékeimben. Ő mindig készített két héttel az ünnepek előtt egy táblázatot a hét napjaival és felragasztotta a szekrény oldalára. Sorra húztuk ki a napokat és számoltuk, hogy még hányat fogunk aludni az ünnepig. Mikor megjött a Mikulás másnap már kész is volt az új táblázat az Angyal érkezéséig lévő napokkal. A Mikulás mindig éjjel jött, de előtte való este a konyhában hosszan raktuk a székeket, rá a házicipőket, sokszor meg sem lehetett mozdulni a helyszűke miatt. Édesapám mindig valami érdekeset mesélt, hogy hol jött be a Mikulás vagy miket ejtett el, és mi másnap olyan boldogan meséltük ismerőseinknek.
	Testvéreim itt laknak Székelyudvarhelyen, de sokat járnak haza. Ünnepekkor mindig hazajönnek és akkor nekik is, ugyanúgy előszedjük a székeket, ha Mikulást várunk, vagy mesélünk, hogy az Angyalka, amikor hozta a kéményen át a karácsonyfát a padláson elejtett néhány cukorkát. Biztos vagyok benne, hogy mikor nagyok lesznek éppúgy, mint nekünk nekik is olyan szép emlék lesz a nagyszülőknél töltött ünnepek.