SZÜLETÉSNAPOK
Három unoka van a családban: Anna ő most 10 éves, Mónika ő most 7 éves és Barna ő most 6 éves. Édesanyám mindhármuknak öt éves korukig minden évben ahány évesek annyi emeletes tortát sütött a kemencében. Miután betöltötték az öt évet, azután édesanyám a legnagyobb lábasában süti a tortákat. Barnától egy esetben édesanyám megkérdezte, hogy még mikor jönnek és ő azt felelte, hogy hamarosan fognak jönni, mert mindjárt születésnapja és a tortákat el kell, hogy vigyék.
Édesapám öt éve meghalt és ez a szomorú dolog családunkat még összetartóbbá tette. Nem telik el úgy egy hétvége sem, hogy édesanyámhoz ne menne valamelyikünk haza. Egy külföldi folyóiratban édesanyám egy szép verset olvasott, amit megtanított mindenik unokájának. Barna azt mondta a vers meghallgatása után, hogy ne búsulj mama, mert te nem fogsz így járni. A vers a következő:
Karácsonyeste
Kis szobámban kis fenyőfa, Mellette ül egy anyóka. Imára kulcsolja kezét, Lassan lehajtja fejét. Ül magában, csendesen, Imáját nem zavarja senki sem. Aztán felnéz, reménytelenül: A szeme könnyes, az arcán bánat ül.		Pedig, hogy várta az unokát… Várta a menyét, a fiát. Sütött pogácsát, kalácsot, s tett a fa alá ajándékot. Lassan feláll, az ágyhoz botorkál Le kellene feküdni már. Leül az ágy szélére, s néz maga elé reménykedve: Most nem jöttek… talán majd jövőre.