A falu nagy szülöttje Tamási Áron
	Farkaslakán ringott a bölcsője, itt domborodik sírhantja. Sokgyermekes, nehéz munkában őrlődő székely parasztcsaládból származik. 13 éves koráig ki se mozdult szülőfalujából. A paraszti sorból azért törhetett fel, mert egy balesetben elvesztette bal kezének nagyujját, s így alkalmatlanná vált a mezei munkára. Így sikerült az udvarhelyi gimnáziumba, a szellem világába bejutnia. Hadiérettségi után 1918 tavaszán az olasz fronton harcolt. A háború után Kolozsváron elvégezte a Kereskedelmi Akadémiát, s rövid időre banktisztviselő lett. 1923-ban Észak-Amerikába ment
Három évig élt New Yorkban és más városokban. Végakarata szerint visszahozták hazai földbe. Halála után két héttel, Úrnapján érkezett Székelyudvarheyre, s másnap indították Farkaslakára. Virágokkal és falusi szőttesekkel borított autón feküdt a koporsó, s idehaza várta a falu népe. A templomban ravatalozták fel, koporsója mellett égő gyertyát tartó székely ruhás férfiak állottak őrt. Akarata szerint a templom háta mögé, arccal kelet felé, két cserefa közé temették el. Temetésén a hatalom emberei a tömeg közé vegyülve és a kerítések résén sűrűn vigyáztak a “rendre”. Körben, a Farkaslakát koszoruzó hegyeken tombolt a vihar, de sírja még a koporsó leeresztése idején száraz volt. Kopjafa virraszt fölötte rövid szöveggel, mely szöveget ő készítette el: Törzsében székely volt, Fia Hunniának Hűséges szolgája Bomlott századának.