Tamási fontosabb művei
A húszas évek végén első novelláskönyve, a Lélekindulás új hangot ütött meg szépprózánkban. A folklór, népünk költészete és belső kultúrája addig is táplálta irodalmunkat, főként líránkat, ám szépprózánkba akkor tört be teljes erővel, és ezután is Tamási egyik legfőbb forrása maradt… New Yorkban találta meg írói világát, szülőföldjét. Amerikából hazaküldött elbeszéléseiben nyoma sincs a tengerentúli világnak. Hazaküldött elbeszéléseit barátai adták ki1925-ben a Lélekindulás c. első kötetében.
Hazatérésekor már ismert író. Kolozsváron telepedett le, s csatlakozott a Helikon köréhez. Pár éves útkereső időszaka után írja meg nagysikerű Ábel-trilógiáját. Az új művészi szintézis még a harmincas évek fordulóján sem jön létre, szinte egyidőben születik meg a székely falut történelmen és társadalmon kívüliségben, valóságon túli misztikumában megjelenítő Szűzmáriás királyfi (1928) és a kíméletlenül leleplező, bár realizmusában, művészileg kiérleletlen Czímeresek (1931), című regényei. Legtermékenyebb írói korszaka az 1930-1940 közötti időszak. Írásaiban, regényeiben, novelláiban és színdarabjaiban a székely falu világát örökítette meg. Szülőfaluján kívül nem volt számára más ihletforrás. Népiségének értelmét és magyarázatát, gyermekkorát bemutató önéletrajzi regényében, a Bölcső és Bagolyban találjuk meg. Bármennyire is zord volt az élet a roppant szegény székely faluban, Tamási meglátta benne az idill nélküli költészetet, a lét tiszta örömét. Tamási a 30-as évek elején a realista ábrázolásnak egy magasabb szintjére jutott, ekkorra vált érett íróvá. A nagy fordulatot az Ábel-trilógia első kötete jelentette. A trilógia részei; Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában. A Vadrózsa ága az életpályáját lezáró mű. Betegágyban mondta tollba feleségének 1966-ban s megjelenésére már csak halála után került sor a Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában.