A templom
A Szent Miklós-hegyen a katolikusoknak már a 14. Században volt templomuk, ugyanis 1333-ban a pápai tizedjegyzék István nevű papját említi. Ennek helyén Sámbár Mátyás jezsuita építtetett új templomot. Az 1661. Évi török büntető hadjárat alkalmával a régi templom elpusztult. A régi templom négy fiatornyos templom volt. Aranyozott oltára, két kórusa és fűthető kápolnája volt. Ezt a fatemplomot 1787-ben lebontják. A plébániatemplom a középkori Szent Miklós templom helyére került.
A 18. Századvégi erdélyi templomépítészet egyik műremeke, negyven méter magas tornyával Székelyudvarhely legimpozánsabb tömegű, a városképbe szépen beilleszkedő építmény. A régi templomból csupán egy szépen faragott ajtókeretet építettek be az újba( a sekrestye bejáratánál található). Entz Géza művészettörténész szerint (1943) a plébániatemplom Erdély későbarokk egyházi művészetét örökíti meg. A templom tervezője és kivitelezője Schmidt Pál marosvásárhelyi építőmester volt. A munkálatok 1787 folyamán megkezdődnek, és 1791-re fejeződnek be. Felszentelésére 1793/másus/27-én kerül sor, Battyányi Ignác püspök jelenlétében. A római katolikus templom 38 méter hosszú és 18 méter széles. Belső építészeti stílusában a reneszánsz, a rokokó és a korai klasszicista elemek ötvöződnek. A barokk főoltár és az egyszerűbb mellékoltárok Hoffmeyer Simon (1740-1800) kolozsvári szobrászművész munkája. A nagy harang 1790-ből való, a másik két harang 1925-ben készült Höning Frigyes aradi harangöntő műhelyében. A pébániatemplom kétszázéves évfordulója 1993/május/26-án volt.