A falu népe
	Veszteg ülni nem akaró nép fiai vagyunk. Hajdanán, mikor más nemzetek földművelésre adták már fejüket, és kézműveseik csodákat faragtak, fúrtak ki markukból, mi lóra ültünk és végig nyargalva Európán új hazát kerestünk.
Az oroszhegyi székely mindig a múltban is igen szegény volt, s a nehéz munka télen-nyáron keményen kijutott neki. Itt mindenki dolgozik pitymallattól vakulásig. Nemcsak a férfiember veszi a kezébe a munkaszerszámot, de az asszonyok is keményen dolgoznak, sőt az apró gyermekek is mihelyt annyira cseperednek. De azért élnek és megélnek, mert közel vannak Istenhez nemcsak a hegyek ormain, de a lelkük, szívük belsejében is. Vallásos buzgó katolikus munkája után valahogy megél. Templom a falu szíve. Ide siet vasárnaponként, s Jézus Szent Szívéből nyer erőt nehéz életéhez. Templomát Nagyboldogasszony tiszteletére szentelte.
A falusi kézművesség és ipar belső gazdasági és társadalmi fejlődés eredményeként jött létre. A helyi ipar, és kézművesek voltak: malmárok, asztalosok, kútásók, kőfaragók, kerekesek, gerenda vagy szarufafaragók, kádárok, kovácsok, csizmadiák és szabók. Az állattenyésztésnél mindenféle állattal foglalkoztak, de a ló volt az, amelynél speciális székely fajtától beszélhetünk. A szarvasmarhát legnagyobb állatnak tartották a tejéért, a borjúért és főleg igavonó erejéért.
Gyümölcstermesztés: legelterjedtebb gyümölcs a szilva. Nagyon elhanyagolt szegény gazda az, akinek a kertjében legalább egynéhány szilvafa nincs. A legelterjedtebb a húsos és a magraváló (hargasmagú). A szilvát kifőzve katyót, lekvárt és főleg pálinkát készítnek. Erős szilvapálinkája tette ismerté egész Udvarhelyszéken és szinte az egész világon.